Magyar szerkezettár
🪄 
ó/elveri
→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ el ⊕ ver ⊕ i[Prs.Def.3Sg]




    ó1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az o hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ó, ó).
      
 | 
        
<rövidítésként:>.
        
          
 ▸
ó
        
      
    

  

    ó2

    
 →
 óv
  

    ó3

    
      
      
    
    
      mn
    
    
1.
      irod
      ódon, ősi.
    

    
2.
      irod
      elavult.
    

    
3.
      nép
      nem ez évi <termés(ű)
>.
      az ó vörösborból adj, ne az újból!
    

    
[
      fgr
    ]

  

    ó
    
      cxn
    
    óra.
  


/[Hyph:Slash]




    el
    
      
      
    
    
I.
      
        hsz
      
      
1.
        a szóban forgó helytől távolodva, ill. onnan egy távolabbi helyre.
        elvitte, el egészen amoda.
      

      
2.
        
          (msz-szerűen)
        
        
          <távozásra, ill. eltávolításra való erélyes felszólításként.>
        
        el innen!; el vele!
      

      
3.
        
          
 ▸
el van
        
      

    

    
II.
      
        ik
      
      
1.
        vhonnan távolodva, ill. távolodást előidézve.
        elutazik, ellök.
        
 | 
          a kiindulási ponttól egy távolabbi pontig jut(tat)va.
          elér, ellát, elküld [vmeddig].
        
        
 | 
          vhonnan vhova haladva, valaki, valami mellett elhaladva.
          elsuhan [előtte].
        
        
 | 
          
            <jelentéstömörítő igékben.>
          
          elkívánkozik, elijeszt.
        
      

      
2.
        valaminek az irányát, helyzetét, állapotát, tulajdonviszonyát megváltoztatva.
        elfordul, elkér, elad.
      

      
3.
        szét, ketté.
        elreped.
      

      
4.
        vhonnan szétterjedve, valamit egyre inkább betöltve.
        elborít, elhíresztel.
      

      
5.
        úgy távolodva vhova, ill. távolítva valakit, valamit, hogy ott már nem látható, nem érzékelhető.
        elsüllyed, eltitkol.
      

      
6.
        úgy, hogy valami teljesen elfogy v. elhasználódik.
        elissza [a vagyonát], elforr [a víz].
      

      
7.
        
          <mozzanatos cselekvés, történés megnevezésében, ill. a kezdő mozzanat kif-ére.>
        
        eldördül, elindul.
        
 | 
          
            <ugyanez visszaható névm-os kapcsolatokban.>
          
          elneveti magát.
        
      

      
8.
        
          <a cselekvés, történés fokozódásának v. kiteljesedésének kif-ére.>
        
        elszegényedik.
      

      
9.
        
          <a cselekvés, történés befejeződésének, lezárulásának kif-ére.>
        
        elolvas, elvirágzik.
      

      
10.
        gyak. pejor
        
          <a cselekvés, történés túlzott mértékének kif-ére.>
        
        elhízik.
      

      
11.
        pejor
        
          <rossz eredménnyel végzett cselekvés megnevezésére.>
        
        elnevel, elír.
      

      
12.
        
          <tartós, folyamatos, ill. elaprózott cselekvés, történés megnevezésében.>
        
        elborozgat, eléldegél.
        
 | 
          
            <annak kif-ére, hogy valaki, valami képes vmely (hosszabb) cselekvésre.>
          
          elálldogál; elgagyog [németül].
        
      

      
13.
        
          <a mondott cselekvés ellenkezőjének kif-ére.>
        
        elhasonul.
      

      
14.
        
          <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.>
        
        el-elbóbiskol.
      

    

    
[←elé
]

  





    ver
    
      
      
    
    
      ts (és tn)
      ige
    
    
1.
      
        (tn is
)
      
      hosszabb ideig többször (erősen) üt.
      veri az asztalt; hátba ver valakit; hátára ver valakinek;
      
        
 ▸
veri a vasat
      
      
 | 
        így eltávolít valamit vhonnan.
        diót, szőnyegeket ver.
      
      
 | 
        
(többször) erősen odaüt.
        a falba verte a fejét;
        
          
 ▸
földhöz ver valakit
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
veri a kártyát
        
      
      
 | 
        biz:
        
          
 ▸
veri az írógépet
        
      
    

    
2.
      
        (tn is
)
      
      ütésekkel büntet v. fegyelmez.
      veri a fiát; körmére ver valakinek;
      
        
 ▸
veri az isten, a sors
      
      
 | 
        
          
 ▸
valakibe ver valamit
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
valakibe  valakinek a fejébe ver valamit
        
      
    

    
3.
      ütőhangszeren hangosan játszik, így hangoztat valamit.
      veri a cimbalmot; riadót ver a dobon.
      
 | 
        
          
 ▸
veri a taktust
        
      
      
 | 
        
          (alanytalanul v. t. n. is
)
        
        
<torony-, falióra> időpontot ütéssel jelez.
        tízet vert (az óra); most veri a delet.
      
    

    
4.
      
<küzdelemben ellenfelét> vereséggel fenyegeti, ill. sorozatosan megveri.
      
 | 
        biz
        
<cselekvésben, képességben> felülmúl, túlszárnyal valakit.
      
    

    
5.
      többszöri ütéssel odaerősít valamihez, rögzít valamibe.
      szeget ver a falba.
      
 | 
        
          
 ▸
csapra veri a hordót
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
bilincsbe, vasra ver valakit
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
életet, lelket ver valakibe
        
      
    

    
6.
      ütlegelve, ijesztgetve vhova hajt.
      legelőre veri a marhát.
      
 | 
        
<szél, víz> csapkodva vhova juttat, sodor.
        a hullám a sziklához verte a csónakot.
      
    

    
7.
      
<mozgó természeti jelenség> (kárt okozva) csapkod.
      hullámok verik a partot; jég verte a termést.
      
 | 
        
          tn
        
        
<eső> (szélben) erősen csapódik vhova.
      
      
 | 
        
          (t. n. is
)
        
        ritk
        
<nap> égetőn süt.
      
    

    
8.
      gyak. túlzó
      
<magas, hosszú tárgy, testrész> vmeddig ér.
      feje a tetőt veri; mellét veri a szakálla.
    

    
9.
      
<szív, ér, vér> dobog, lüktet.
    

    
10.
      
<kif-ekben:> ütésekkel v. más gyors mozdulatokkal létrehoz, készít valamit.
      pénzt, hidat, sátort, habot ver;
      
        
 ▸
veri a nyálát
      
      
 | 
        
          
 ▸
csipkét, kötelet ver
        
      
    

    
11.
      
        
 ▸
gyökeret ver
      
    

    
12.
      
        <kif-ekben.>
      
      
        
 ▸
adósságba, költségbe veri magát
      
    

    
[?]

  


i[Prs.Def.3Sg]
____________________
port
→ por ⊕ -t







    -t1

    
      
      
    
    
      rag
    
    
I.
      
        tárgyrag
      
      
1.
        
          <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.>
        
        
[hívja] a fiát; [vágja] a fát.
      

      
2.
        <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.>
        a krémet [felkeni].
      

      
3.
        
          <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.>
        
        fiút [szült]; levest [főz].
        
 | 
          
            <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.>
          
          táncot [lejt].
        
        
 | 
          
            <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.>
          
          
[békés] életet [él].
        
      

      
4.
        vmely helyen.
        
[járja] a falut.
      

      
5.
        valamennyi ideig.
        öt évet [ült].
      

      
6.
        ritk
        
<kif-ekben:> valamiként.
        őrt [áll].
      

      
7.
        
          <vonzatszerűen, nu-val.>
        
        korát [tekintve].
      

    

    
II.
      
        hat értelmű tárgy
        ragja
      
      
1.
        vhány ízben.
        ötöt [dob]; sokat [utazik].
      

      
2.
        valamilyen mértékben, ill. módon.
        egy kicsit [fél]; jót [aludt].
      

      
3.
        biz:
        
          
 ▸
mit?
        
        mit [tűröd]?
      

    

  

    -t2

    
      
      
    
    
      a befejezett mn-i ign
      képzője
    
    -tt
    
1.
      
        (tn igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.>
      
      
[messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        fejlett [ember]; főtt [étel].
      
    

    
2.
      
        (ts igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.>
      
      kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        lőtt [vad], zárt [ajtó].
      
    

    
3.
      
        (ts igéhez, mn-ként is
)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.>
      
      ünnepelt [író].
    

  


____________________
valakin
→ valaki ⊕ -n




    valaki
    
      
      
    
    
I.
      
        htl
        névm
      
      
1.
        meg nem határozott v. ismeretlen személy.
        valaki járt itt; valaki más.
        
 | 
          
            
 ▸
van valakije
          
        
      

      
2.
        
<ált. alanyként:> az ember.
        azt hihetné valaki, hogy ...

      

      
3.
        ritk
        bárki.
        ha valakinek is szólsz, baj lesz.
      

    

    
II.
      
        von
        névm
      
      elav
      aki (csak).
    

    
III.
      
        fn
      
      
1.
        kissé biz
        ember, személy.
        a barátja pénzes valaki!
      

      
2.
        jelentős személy.
        a gyárban ő már valaki!
      

    

  





____________________



    a
    
 →
 az
  



  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024